Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Conféssor Dómini, coléntes
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus méruit suprémos
Laudis honóres.
Qui pius, prudens, húmilis, pudícus,
Sóbriam duxit sine labe vitam,
Donec humános animávit auræ
Spíritus artus.
Cuius ob præstans méritum, frequénter,
Ægra quæ passim iacuére membra,
Víribus morbi dómitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequéntem
Cóncinit laudem celebrésque palmas,
Ut piis eius précibus iuvémur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli sólio corúscans,
Tótius mundi sériem gubérnat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Ím a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívő nép szeret és magasztal,
E nap lőn méltó a magas mennyekben
Ünnepelésre.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplőtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentől immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk előtte
S érdemét illő karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden időben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Suscitávit Dóminus * testimónium in Iacob: et legem pósuit in Israël.
Psalmus 77(1-8) [1]
77:1 Atténdite, pópule meus, legem meam: * inclináte aurem vestram in verba oris mei.
77:2 Apériam in parábolis os meum: * loquar propositiónes ab inítio.
77:3 Quanta audívimus et cognóvimus ea: * et patres nostri narravérunt nobis.
77:4 Non sunt occultáta a fíliis eórum: * in generatióne áltera.
77:4 Narrántes laudes Dómini, et virtútes eius: * et mirabília eius, quæ fecit.
77:5 Et suscitávit testimónium in Iacob: * et legem pósuit in Israël.
77:5 Quanta mandávit pátribus nostris nota fácere ea fíliis suis: * ut cognóscat generátio áltera.
77:6 Fílii qui nascéntur, et exsúrgent, * et narrábunt fíliis suis.
77:7 Ut ponant in Deo spem suam, et non obliviscántur óperum Dei: * et mandáta eius exquírant.
77:8 Ne fiant sicut patres eórum: * generátio prava et exásperans.
77:8 Generátio, quæ non diréxit cor suum: * et non est créditus cum Deo spíritus eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Suscitávit Dóminus testimónium in Iacob: et legem pósuit in Israël.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Parancsul adta Jákobnak * s mint törvényt rendelte Izraelnek.
Zsoltár 77(1-8) [1]
77:1 Figyelmezzetek, én népem, az én törvényemre; * hajtsátok fületeket az én szám igéire.
77:2 Megnyitom számat példabeszédekben, * titkos dolgokat szólok kezdettől.
77:3 Amiket hallottunk és értettünk, * és atyáink beszélettek nekünk,
77:4 Nincsenek eltitkolva azok fiaitól * a következő nemzedékben.
77:4 Elbeszélték az Úr dicséretét, és az ő hatalmát; * és csodatetteit, melyeket cselekedett;
77:5 Hogy bizonyságot támasztott Jákobban, * és törvényt adott Izraelben.
77:5 Mennyit parancsolt atyáinknak tudtul adatni fiaik előtt, * hogy tudja a következő nemzedék,
77:6 A fiak, kik születnek, és felnőnek, * és elbeszélik fiaiknak:
77:7 Hogy az Istenbe helyezzék reménységüket, és el ne feledjék az Isten jótéteményeit, * és keressék az ő parancsait,
77:8 és ne legyenek, mint atyáik, * gonosz és bosszantó nemzedék;
77:8 Oly nemzedék, melynek szíve nem volt igaz, * és melynek lelke nem volt hű az Istenhez,
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Parancsul adta Jákobnak s mint törvényt rendelte Izraelnek.
|
Ant. Coram pátribus eórum * fecit Deus mirabília.
Psalmus 77(9-16) [2]
77:9 Fílii Ephrem intendéntes et mitténtes arcum: * convérsi sunt in die belli.
77:10 Non custodiérunt testaméntum Dei: * et in lege eius noluérunt ambuláre.
77:11 Et oblíti sunt benefactórum eius: * et mirabílium eius quæ osténdit eis.
77:12 Coram pátribus eórum fecit mirabília in terra Ægýpti: * in campo Táneos.
77:13 Interrúpit mare, et perdúxit eos: * et státuit aquas quasi in utre.
77:14 Et dedúxit eos in nube diéi: * et tota nocte in illuminatióne ignis.
77:15 Interrúpit petram in erémo: * et adaquávit eos velut in abýsso multa.
77:16 Et edúxit aquam de petra: * et dedúxit tamquam flúmina aquas.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Coram pátribus eórum fecit Deus mirabília.
|
Ant. Csodákat tett * az atyák szeme láttára.
Zsoltár 77(9-16) [2]
77:9 Mint Efrem fiai, kik a kézíjat megvonták, megeresztették, * de visszafordultak a harc napján.
77:10 Nem tartották meg az Isten szövetségét, * és nem akartak az ő törvényében járni,
77:11 és elfeledkeztek az ő jótéteményeiről * és csodatetteiről, melyeket mutatott nekik.
77:12 Atyáik előtt csodákat tett Egyiptom földjén, * Tánisz mezején.
77:13 Áthasította a tengert, és átvitte őket, * és mintegy tömlőben, megállítá a vizeket.
77:14 És nappal felhő által vezette őket, * és egész éjjel tűz világítása által.
77:15 A kősziklát megrepesztette a pusztában, * és megitatta őket, mint nagy mélységből.
77:16 És vizet fakasztott a kősziklából, * és mint a folyót, úgy árasztotta a vizet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Csodákat tett az atyák szeme láttára.
|
Ant. Iánuas cæli apéruit * Dóminus, et pluit illis manna ad manducándum.
Psalmus 77(17-31) [3]
77:17 Et apposuérunt adhuc peccáre ei: * in iram excitavérunt Excélsum in inaquóso.
77:18 Et tentavérunt Deum in córdibus suis, * ut péterent escas animábus suis.
77:19 Et male locúti sunt de Deo: * dixérunt: Numquid póterit Deus paráre mensam in desérto?
77:20 Quóniam percússit petram, et fluxérunt aquæ: * et torréntes inundavérunt.
77:20 Numquid et panem póterit dare, * aut paráre mensam pópulo suo?
77:21 Ídeo audívit Dóminus, et dístulit: * et ignis accénsus est in Iacob, et ira ascéndit in Israël.
77:22 Quia non credidérunt in Deo: * nec speravérunt in salutári eius:
77:23 Et mandávit núbibus désuper: * et iánuas cæli apéruit.
77:24 Et pluit illis manna ad manducándum: * et panem cæli dedit eis.
77:25 Panem Angelórum manducávit homo, * cibária misit eis in abundántia.
77:26 Tránstulit Austrum de cælo: * et indúxit in virtúte sua Áfricum.
77:27 Et pluit super eos sicut púlverem carnes: * et sicut arénam maris volatília pennáta.
77:28 Et cecidérunt in médio castrórum eórum: * circa tabernácula eórum.
77:29 Et manducavérunt, et saturáti sunt nimis, et desidérium eórum áttulit eis: * non sunt fraudáti a desidério suo.
77:30 Adhuc escæ eórum erant in ore ipsórum: * et ira Dei ascéndit super eos.
77:31 Et occídit pingues eórum, * et eléctos Israël impedívit.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Iánuas cæli apéruit Dóminus, et pluit illis manna ad manducándum.
|
Ant. Mannát hullatott az égből * eledelül, égi kenyeret adott nekik.
Zsoltár 77(17-31) [3]
77:17 És mégis folyvást vétkeztek ellene, * haragra indították a Fölségest a vizetlen pusztában.
77:18 És kisértették az Istent szívükben, * midőn lelküknek ételt kértek;
77:19 és gonoszul szólottak az Istenről, * mondván: Készíthet-e az Isten asztalt a pusztában?
77:20 Mivelhogy megütötte a kősziklát, és vizek folytak, * és patakok áradtak:
77:20 Vajon adhat-e kenyeret is, * vagy készíthet-e asztalt is az ő népének?
77:21 Ezt meghallá az Úr, és elhalasztá; * és tűz gerjedett Jákobra, és harag szállt Izraelre;
77:22 Mert nem hittek az Istenben, * és nem bíztak az ő szabadításában.
77:23 És parancsolt onnan fentről a felhőknek, * és megnyitá az ég ajtajait,
77:24 és mannát hullatott nekik eledelül, * és mennyei kenyeret adott nekik.
77:25 Az angyalok kenyerét ette az ember; * eledelt küldött nekik bőséggel.
77:26 Elvivé a napkeleti szelet az égről, * és elhozá erejével a délit.
77:27 És mint a port, úgy hullatta nekik a húst, * és a tollas madarakat, mint a tenger fövenyét.
77:28 És táboruk közepére estek * az ő sátoraik körül.
77:29 És evének, és igen jóllakának, és kívánságukat teljesíté, * és nem csalatkoztak meg kívánságukban.
77:30 De még szájukban volt étkük, * és már az Isten haragja rájuk szállott,
77:31 és megölé azok kövéreit, * Izrael választottait megakadályozá.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
|
Ant. Deus adiútor * est eórum: et Excélsus redémptor eórum est.
Psalmus 77(32-41) [4]
77:32 In ómnibus his peccavérunt adhuc: * et non credidérunt in mirabílibus eius.
77:33 Et defecérunt in vanitáte dies eórum: * et anni eórum cum festinatióne.
77:34 Cum occíderet eos, quærébant eum: * et revertebántur, et dilúculo veniébant ad eum.
77:35 Et rememoráti sunt quia Deus adiútor est eórum: * et Deus excélsus redémptor eórum est.
77:36 Et dilexérunt eum in ore suo, * et lingua sua mentíti sunt ei.
77:37 Cor autem eórum non erat rectum cum eo: * nec fidéles hábiti sunt in testaménto eius.
77:38 Ipse autem est miséricors, et propítius fiet peccátis eórum: * et non dispérdet eos.
77:38 Et abundávit ut avérteret iram suam: * et non accéndit omnem iram suam:
77:39 Et recordátus est quia caro sunt: * spíritus vadens et non rédiens.
77:40 Quóties exacerbavérunt eum in desérto, * in iram concitavérunt eum in inaquóso?
77:41 Et convérsi sunt, et tentavérunt Deum: * et Sanctum Israël exacerbavérunt.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Deus adiútor est eórum: et Excélsus redémptor eórum est.
|
Ant. Isten a sziklájuk, * a fölséges Isten a szabadítójuk.
Zsoltár 77(32-41) [4]
77:32 Mindezek mellett mégis vétkeztek, * és nem hittek az ő csodáinak.
77:33 És elfogytak napjaik hiúságban, * és esztendeik sietséggel.
77:34 Midőn ölte őket, keresték őt, * és megtértek, és korán reggel hozzája jöttek,
77:35 és megemlékeztek, hogy Isten az ő segítőjük, * és a fölséges Isten az ő megváltójuk.
77:36 De csak szájukkal szerették őt, * és nyelvükkel hazudtak neki.
77:37 Mert szívük hozzája nem volt igaz, * és nem találtattak hűeknek az ő szövetségében.
77:38 Ő pedig irgalmas, és megkegyelmez bűneiknek, * és nem veszti el őket.
77:38 És gyakran volt azon, hogy elfordítsa haragját, * és nem gerjeszté föl egészen haragját,
77:39 és megemlékezett, hogy nem egyebek, mint test, * elenyésző és vissza nem térő lehelet.
77:40 Hányszor búsították őt a pusztában, * s indították őt haragra a vizetlen helyen?
77:41 És újra meg újra kísértették az Istent, * és Izrael Szentjét bosszantották.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
|
Ant. Redémit eos * Dóminus de manu tribulántis.
Psalmus 77(42-58) [5]
77:42 Non sunt recordáti manus eius, * die qua redémit eos de manu tribulántis.
77:43 Sicut pósuit in Ægýpto signa sua, * et prodígia sua in campo Táneos.
77:44 Et convértit in sánguinem flúmina eórum: * et imbres eórum, ne bíberent.
77:45 Misit in eos cœnomyíam, et comédit eos: * et ranam, et dispérdidit eos.
77:46 Et dedit ærúgini fructus eórum: * et labóres eórum locústæ.
77:47 Et occídit in grándine víneas eórum: * et moros eórum in pruína.
77:48 Et trádidit grándini iuménta eórum: * et possessiónem eórum igni.
77:49 Misit in eos iram indignatiónis suæ: * indignatiónem, et iram, et tribulatiónem: immissiónes per ángelos malos.
77:50 Viam fecit sémitæ iræ suæ, non pepércit a morte animábus eórum: * et iuménta eórum in morte conclúsit.
77:51 Et percússit omne primogénitum in terra Ægýpti: * primítias omnis labóris eórum in tabernáculis Cham.
77:52 Et ábstulit sicut oves pópulum suum: * et perdúxit eos tamquam gregem in desérto.
77:53 Et dedúxit eos in spe, et non timuérunt: * et inimícos eórum opéruit mare.
77:54 Et indúxit eos in montem sanctificatiónis suæ: * montem, quem acquisívit déxtera eius.
77:54 Et eiécit a fácie eórum gentes: * et sorte divísit eis terram in funículo distributiónis.
77:55 Et habitáre fecit in tabernáculis eórum: * tribus Israël.
77:56 Et tentavérunt, et exacerbavérunt Deum excélsum: * et testimónia eius non custodiérunt.
77:57 Et avertérunt se, et non servavérunt pactum: * quemádmodum patres eórum convérsi sunt in arcum pravum.
77:58 In iram concitavérunt eum in cóllibus suis: * et in sculptílibus suis ad æmulatiónem eum provocavérunt.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Redémit eos Dóminus de manu tribulántis.
|
Ant. Kiszabadította * az ellenség hatalmából őket.
Zsoltár 77(42-58) [5]
77:42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, * ama napról, melyen megszabadította őket a nyomorgató kezéből,
77:43 Mint vitte véghez Egyiptomban jeleit, * és csodáit Tánisz mezején,
77:44 Midőn vérré változtatta azok folyóvizeit * és árjait, hogy nem ihattak;
77:45 Mindenféle legyet bocsátott rájuk, mely megemészté őket; * és békát, mely elpusztítá őket;
77:46 és a ragyának adá gyümölcsüket, * és termesztményeiket a sáskának;
77:47 és elverte jégesővel szőlőiket, * és szederfáikat dérrel;
77:48 és a jégesőnek adá barmaikat, * és jószágukat a tűznek;
77:49 Midőn rájuk bocsátotta bosszankodása haragját, * a bosszankodást és haragot és szorongatást, csapásokat a gonosz angyalok által;
77:50 Midőn utat csinált haragja ösvényének, s nem kímélte a haláltól lelküket, * és barmaikat a halálnak szánta;
77:51 és megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, * minden munkájuk zsengéit Kám hajlékaiban;
77:52 és elvitte népét, mint a juhokat, * és hordozta őket, mint nyájat a pusztában,
77:53 és kivezette őket reménységben, és nem féltek; * és ellenségeiket a tenger elborította;
77:54 és bevitte őket megszenteltetése hegyére, * a hegyre, melyet az ő jobbja szerzett;
77:54 és kiűzte színük elől a nemzeteket, * és elosztá nekik a földet sors által az osztás kötelével;
77:55 és megtelepíté azok hajlékaiban * Izrael nemzetségeit,
77:56 és ők kísértették és bosszantották a fölséges Istent, * és nem őrzötték meg bizonyságait,
77:57 és elfordultak, és nem tarták meg a kötést, * mint atyáik, csalárd kézívként hátrafordultak.
77:58 Haragra indíták őt halmaikon, * és faragott képeikkel bosszúállásra ingerlék őt.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Kiszabadította az ellenség hatalmából őket.
|
Ant. Ædificávit * Deus sanctifícium suum in terra.
Psalmus 77(59-72) [6]
77:59 Audívit Deus, et sprevit: * et ad níhilum redégit valde Israël.
77:60 Et répulit tabernáculum Silo: * tabernáculum suum, ubi habitávit in homínibus.
77:61 Et trádidit in captivitátem virtútem eórum: * et pulchritúdinem eórum in manus inimíci.
77:62 Et conclúsit in gládio pópulum suum: * et hereditátem suam sprevit.
77:63 Iúvenes eórum comédit ignis: * et vírgines eórum non sunt lamentátæ.
77:64 Sacerdótes eórum in gládio cecidérunt: * et víduæ eórum non plorabántur.
77:65 Et excitátus est tamquam dórmiens Dóminus: * tamquam potens crapulátus a vino.
77:66 Et percússit inimícos suos in posterióra: * oppróbrium sempitérnum dedit illis.
77:67 Et répulit tabernáculum Ioseph: * et tribum Éphraim non elégit.
77:68 Sed elégit tribum Iuda, * montem Sion quem diléxit.
77:69 Et ædificávit sicut unicórnium sanctifícium suum in terra, * quam fundávit in sǽcula.
77:70 Et elégit David, servum suum, et sústulit eum de grégibus óvium: * de post fœtántes accépit eum,
77:71 Páscere Iacob, servum suum, * et Israël, hereditátem suam:
77:72 Et pavit eos in innocéntia cordis sui: * et in intelléctibus mánuum suárum dedúxit eos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ædificávit Deus sanctifícium suum in terra.
|
Ant. Isten építette * a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet.
Zsoltár 77(59-72) [6]
77:59 Meghallotta ezt Isten, és megvetette * és igen megutálta Izraelt,
77:60 és elhagyta Silóban hajlékát, * az ő hajlékát, hol az emberek között lakott,
77:61 és fogságra adá azok erejét, * és azok szépségét az ellenség kezeibe,
77:62 és fegyver alá juttatta népét, * és örökségét megvetette.
77:63 Ifjait tűz emésztette meg; * és szüzeit senki sem siratta.
77:64 Papjai fegyver által hullottak el; * és özvegyeiken senki sem siránkozott.
77:65 Akkor mintegy álomból fölserkent az Úr, * mint a bortól megrészegült hatalmas.
77:66 És megveré ellenségeit hátul; * örök gyalázatot tett rajtuk.
77:67 És megvetette József hajlékát, * és nem választá Efraim nemzetségét;
77:68 Hanem Júda nemzetségét választotta, * Sion hegyét, melyet szeretett.
77:69 És fölépíté szent helyét, mint az egyszarvú szarvát, a földön, * melyet örökre alapított.
77:70 És Dávidot, az ő szolgáját választotta, és elvevé őt a juhok nyájaitól, * a tejelők mögül hozta el őt,
77:71 Hogy legeltesse szolgáját, Jákobot, * és örökségét, Izraelt.
77:72 És legeltette őket szívének ártatlanságában, * és kezeinek okossága szerint vezérlette őket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Isten építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet.
|
Ant. Ádiuva nos, * Deus, salutáris noster: et propítius esto peccátis nostris.
Psalmus 78 [7]
78:1 Deus, venérunt gentes in hereditátem tuam, polluérunt templum sanctum tuum: * posuérunt Ierúsalem in pomórum custódiam.
78:2 Posuérunt morticína servórum tuórum, escas volatílibus cæli: * carnes sanctórum tuórum béstiis terræ.
78:3 Effudérunt sánguinem eórum tamquam aquam in circúitu Ierúsalem: * et non erat qui sepelíret.
78:4 Facti sumus oppróbrium vicínis nostris: * subsannátio et illúsio his, qui in circúitu nostro sunt.
78:5 Úsquequo, Dómine, irascéris in finem: * accendétur velut ignis zelus tuus?
78:6 Effúnde iram tuam in gentes, quæ te non novérunt: * et in regna quæ nomen tuum non invocavérunt:
78:7 Quia comedérunt Iacob: * et locum eius desolavérunt.
78:8 Ne memíneris iniquitátum nostrárum antiquárum, cito antícipent nos misericórdiæ tuæ: * quia páuperes facti sumus nimis.
78:9 Ádiuva nos, Deus, salutáris noster: et propter glóriam nóminis tui, Dómine, líbera nos: * et propítius esto peccátis nostris, propter nomen tuum:
78:10 Ne forte dicant in géntibus: Ubi est Deus eórum? * et innotéscat in natiónibus coram óculis nostris.
78:10 Últio sánguinis servórum tuórum, qui effúsus est: * intróeat in conspéctu tuo gémitus compeditórum.
78:11 Secúndum magnitúdinem brácchii tui, * pósside fílios mortificatórum.
78:12 Et redde vicínis nostris séptuplum in sinu eórum: * impropérium ipsórum, quod exprobravérunt tibi, Dómine.
78:13 Nos autem pópulus tuus, et oves páscuæ tuæ, * confitébimur tibi in sǽculum.
78:13 In generatiónem et generatiónem * annuntiábimus laudem tuam.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ádiuva nos, Deus, salutáris noster: et propítius esto peccátis nostris.
|
Ant. Neved dicsőségéért * ments meg minket, Istenünk, bocsásd meg, bűneinket.
Zsoltár 78 [7]
78:1 Isten, pogányok jöttek örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, * őrkunyhóvá tették Jeruzsálemet.
78:2 Szolgáid holttestét eledelül adták az égi madaraknak, * szentjeid húsát a föld vadainak.
78:3 Vérüket mint a vizet ontották Jeruzsálem körül, * és nem volt, ki eltemesse.
78:4 Gyalázattá lettünk szomszédainknak, * nevetséggé és csúfsággá azoknak, kik körülöttünk vannak.
78:5 Meddig haragszol, Uram, egészen? * Fölgerjed-e, mint a tűz, bosszankodásod?
78:6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, kik téged nem ismernek, * és az országokra, melyek a te nevedet nem hívták segítségül,
78:7 Mert megemésztették Jákobot, * és az ő helyét elpusztították.
78:8 Ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról, hamar előzzön meg minket a te irgalmasságod: * mert igen szegények lettünk.
78:9 Segíts meg minket, szabadító Istenünk, és a te neved dicsőségéért, Uram, szabadíts meg minket; * és légy kegyelmes bűneinknek a te nevedért,
78:10 Nehogy azt mondják a pogányok között: Hol vagyon az ő Istenük? * Legyen nyilvános a nemzetek között szemeink előtt
78:10 A bosszúállás szolgáid kiontott véréért. * Jusson színed elé a foglyok fohászkodása;
78:11 A te karod nagyvolta szerint * tartsd meg a megöltek fiait,
78:12 és fizesd vissza szomszédainknak keblükbe hétszerte * szidalmukat, mellyel, Uram, téged szidalmaztak.
78:13 Mi pedig, a te néped, és a te legelőd juhai, * hálát adunk neked mindörökké,
78:13 Nemzedékről nemzedékre * hirdetni fogjuk dicséretedet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, bocsásd meg, bűneinket.
|
Ant. Ego sum Dóminus * Deus tuus Israël, qui edúxi te de terra Ægýpti.
Psalmus 80 [8]
80:2 Exsultáte Deo, adiutóri nostro: * iubiláte Deo Iacob.
80:3 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium iucúndum cum cíthara.
80:4 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:5 Quia præcéptum in Israël est: * et iudícium Deo Iacob.
80:6 Testimónium in Ioseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:7 Divértit ab onéribus dorsum eius: * manus eius in cóphino serviérunt.
80:8 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:9 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:11 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:12 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:13 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:14 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:15 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:16 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sǽcula.
80:17 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ego sum Dóminus Deus tuus Israël, qui edúxi te de terra Ægýpti.
|
Ant. Én vagyok az Úr, * Izrael Istene, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről.
Zsoltár 80 [8]
80:2 Örvendezzetek a mi segítő Istenünknek; * örüljetek Jákob Istenének.
80:3 Kezdjetek éneket, és hozzatok dobot, * kellemes hárfát citerával.
80:4 Fújjatok harsonát az újhold napján, * a ti ünnepetek jeles napján.
80:5 Mert parancsolat ez Izraelben, * és törvény Jákob Istenétől.
80:6 Bizonyságul rendelte ezt Józsefben, midőn kijött Egyiptom földjéről; * hol nyelvet hallott, melyet nem értett.
80:7 Elfordította hátát a terhektől, * midőn kezei kosárral szolgáltak.
80:8 A szorongatásban segítségül hívtál engem, és megszabadítottalak tégedet; * meghallgattalak a förgeteg homályából, megpróbáltalak az ellenmondás vizénél.
80:9 Halljad, én népem, és bizonyságot teszek neked; * Izrael, ha engem hallgatsz, nem leszen nálad új Isten, sem idegen Istent nem fogsz imádni.
80:11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földjéről; * tátsd föl szádat, és betöltöm azt.
80:12 De az én népem nem hallgatott szavamra, * és nem figyelmezett rám Izrael.
80:13 És az ő szívük kívánságaira hagytam őket, * és öntanácsaik szerint jártak.
80:14 Ha az én népem rám hallgatott volna, * ha Izrael utaimon járt volna,
80:15 Igen könnyen megaláztam volna az ő ellenségeit, * és szorongatóira vetettem volna kezemet.
80:16 Az Úr ellenségei hízelegnének neki; * és jólétük ideje örökké tartana;
80:17 és a gabona javával táplálná őket, * és a kősziklából mézzel elégítené meg őket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről.
|
Ant. Ne táceas Deus * quóniam inimíci tui extulérunt caput.
Psalmus 82 [9]
82:2 Deus, quis símilis erit tibi? * Ne táceas, neque compescáris, Deus.
82:3 Quóniam ecce inimíci tui sonuérunt: * et qui odérunt te extulérunt caput.
82:4 Super pópulum tuum malignavérunt consílium: * et cogitavérunt advérsus sanctos tuos.
82:5 Dixérunt: Veníte, et disperdámus eos de gente: * et non memorétur nomen Israël ultra.
82:6 Quóniam cogitavérunt unanímiter: * simul advérsum te testaméntum disposuérunt, tabernácula Idumæórum et Ismahelítæ:
82:8 Moab, et Agaréni, Gebal, et Ammon, et Ámalec: * alienígenæ cum habitántibus Tyrum.
82:9 Étenim Assur venit cum illis: * facti sunt in adiutórium fíliis Lot.
82:10 Fac illis sicut Mádian, et Sísaræ: * sicut Iabin in torrénte Cisson.
82:11 Disperiérunt in Endor: * facti sunt ut stercus terræ.
82:12 Pone príncipes eórum sicut Oreb, et Zeb, * et Zébee, et Sálmana:
82:13 Omnes príncipes eórum: * qui dixérunt: Hereditáte possideámus Sanctuárium Dei.
82:14 Deus meus, pone illos ut rotam: * et sicut stípulam ante fáciem venti.
82:15 Sicut ignis, qui combúrit silvam: * et sicut flamma combúrens montes:
82:16 Ita persequéris illos in tempestáte tua: * et in ira tua turbábis eos.
82:17 Imple fácies eórum ignomínia: * et quǽrent nomen tuum, Dómine.
82:18 Erubéscant, et conturbéntur in sǽculum sǽculi: * et confundántur, et péreant.
82:19 Et cognóscant quia nomen tibi Dóminus: * tu solus Altíssimus in omni terra.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ne táceas Deus quóniam inimíci tui extulérunt caput.
|
Ant. Ne hallgass, Istenem, * ellenségeid fennen hordják fejüket.
Zsoltár 82 [9]
82:2 Isten, ki hasonló hozzád? * Ne hallgass, és ne nyugodjál, Isten.
82:3 Mert íme a te ellenségeid fölzendültek, * és akik gyűlölnek téged, fejüket fölemelték.
82:4 A te néped fölött gonosz tanácsot tartanak, * és a te szentjeid ellen ármánykodnak.
82:5 Mondják: Jertek és irtsuk ki őket a nemzetek közül, * és Izrael neve többé ne legyen emlékezetben.
82:6 Mert egy akarattal tanácskoznak, * szövetséget kötnek együtt ellened az idumeusok hajlékai és az izmaeliták,
82:8 Moáb és az agarénusok, Gebál és Ammon és Amalek, * az idegenek Tírusz lakóival.
82:9 Asszúr is velük jő, * segítségül lettek Lót fiainak.
82:10 Cselekedjél velük, mint Mádiánnal és Sisarával, * mint Jábinnal Cisszon patakjánál.
82:11 Kik elvesztek Endorban, * s lettek mint a föld ganéja.
82:12 Tégy az ő fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel * és Zebeével és Szalmanával;
82:13 Minden fejedelmükkel, * kik azt mondják: Bírjuk örökségül az Isten Szentélyét.
82:14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a forgatag, * és mint a pozdorja a szél színe előtt.
82:15 Mint a tűz, mely fölégeti az erdőt, * és mint a hegyeket fölégető láng:
82:16 úgy üldözd őket a te viharod által, * és zavard össze haragod által.
82:17 Töltsd be orcájukat gyalázattal, * hogy keressék, Uram, a te nevedet.
82:18 Piruljanak és rémüljenek el örökkön-örökre; * és szégyenüljenek meg és vesszenek el.
82:19 És ismerjék meg, hogy Úr a te neved, * te vagy egyedül Fölséges az egész földön.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ne hallgass, Istenem, ellenségeid fennen hordják fejüket.
|
℣. Cognóscant quia nomen tibi Dóminus.
℟. Tu solus Altíssimus super omnem terram.
|
℣. Hadd ismerjenek meg téged, akinek neve: Úr.
℟. Az egész világon egyedül te vagy fölséges.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádiuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 1
De Isaía Prophéta
Isa 6:1-3
1 In anno, quo mórtuus est rex Ozías, vidi Dóminum sedéntem super sólium excélsum et elevátum: et ea, quæ sub ipso erant, replébant templum.
2 Séraphim stabant super illud: sex alæ uni, et sex alæ álteri, duábus velábant fáciem eius, et duábus velábant pedes eius, et duábus volábant.
3 Et clamábant alter ad álterum, et dicébant: Sanctus, sanctus, sanctus, Dóminus exercítuum, plena est omnis terra glória eius.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ave, María, grátia plena, Dóminus tecum:
* Spíritus Sanctus supervéniet in te, et virtus Altíssimi obumbrábit tibi: quod enim ex te nascétur Sanctum, vocábitur Fílius Dei.
℣. Quómodo fiet istud, quóniam virum non cognósco? Et respóndens Angelus, dixit ei.
℟. Spíritus Sanctus supervéniet in te, et virtus Altíssimi obumbrábit tibi: quod enim ex te nascétur Sanctum, vocábitur Fílius Dei.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
1. olvasmány
Olvasmány Iziás próféta könyvéből
Isa 6:1-3
1 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot.
2 Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek.
3 És harsány hangon mondogatták egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled.
* A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; és azért a Szent is, mely tőled születik, Isten Fiának fog hívatni.
℣. Miképp leszen ez, holott férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, mondá neki:
℟. A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; és azért a Szent is, mely tőled születik, Isten Fiának fog hívatni.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Cuius festum cólimus, ipse intercédat pro nobis ad Dóminum. Amen.
Lectio 2
Isa 6:4-7
4 Et commóta sunt superliminária cárdinum a voce clamántis, et domus repléta est fumo.
5 Et dixi: Væ mihi, quia tácui, quia vir pollútus lábiis ego sum, et in médio pópuli pollúta lábia habéntis ego hábito, et Regem Dóminum exercítuum vidi óculis meis.
6 Et volávit ad me unus de Séraphim, et in manu eius cálculus, quem fórcipe túlerat de altári.
7 Et tétigit os meum, et dixit: Ecce tétigit hoc lábia tua, et auferétur iníquitas tua, et peccátum tuum mundábitur.
Isa 6:8-10
8 Et audívi vocem Dómini dicéntis: Quem mittam? et quis ibit nobis? Et dixi: Ecce ego, mitte me.
9 Et dixit: Vade, et dices pópulo huic: Audíte audiéntes, et nolíte intellégere: et vidéte visiónem, et nolíte cognóscere.
10 Excǽca cor pópuli huius, et aures eius ággrava, et óculos eius claude, ne forte vídeat óculis suis, et áuribus suis áudiat, et corde suo intéllegat, et convertátur, et sanem eum.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Obsecro, Dómine, mitte quem missúrus es: vide afflictiónem pópuli tui:
* Sicut locútus es, veni, * Et líbera nos.
℣. Qui regis Israël, inténde, qui dedúcis velut ovem Ioseph, qui sedes super Chérubim.
℟. Sicut locútus es, veni.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et líbera nos.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közben érettünk az Úrnál. Ámen.
2. olvasmány
Isa 6:4-7
4 Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel.
5 Erre így szóltam: "Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát."
6 Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett.
7 Megérintette vele az ajkamat és így szólt: "Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd."
Isa 6:8-10
8 Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: "Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?" Így válaszoltam: "Itt vagyok, engem küldj el!"
9 Erre így szólt: "Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl.
10 Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg."
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O my Lord, send I pray thee, Him Whom Thou wilt send; see the affliction of thy people. As Thou hast promised, come;
* And deliver us.
℣. Give ear, O Shepherd of Israel, Thou That leadest Joseph like a flock, Thou That sittest upon the Cherubim!
℟. As Thou hast promised, come.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And deliver us.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 3
Ambrósius epíscopus Mediolanénsis, Ambrósii civis Románi fílius, in Urbe liberálibus disciplínis erudítus est. A Probo præfécto, Ligúriæ et Æmíliæ præpósitus, eiúsdem iussu, cum potestáte Mediolánum venit; ubi, mórtuo Auxéntio Ariáno epíscopo, pópulus de successóre deligéndo dissidébat. Quare Ambrósius, pro offícii sui múnere ecclésiam ingréssus, ut commótam seditiónem sedáret, cum multa de quiéte et tranquillitáte reipúblicæ præcláre dixísset, derepénte púero Ambrósium epíscopum exclamánte, univérsi pópuli vox erúpit, Ambrósium epíscopum deposcéntis. Quare baptizátus (erat enim catechúmenus), sacris initiátus, omnibúsque órdinum grádibus de more Ecclésiæ suscéptis, episcopáli dignitáte auctus est. Quo in múnere cathólicam veritátem et disciplínam ecclesiásticam tum verbo tum scriptis ácriter deféndit, multósque Ariános, et álios hæréticos ad fidem convértit, e quibus sanctum Augustínum Iesu Christo péperit. Tot pro Ecclésia Dei labóribus curísque perfúnctus, óbiit prídie nonas aprílis, anno trecentésimo nonagésimo séptimo.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
Fit reverentia Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
3. olvasmány
Ambrose, bishop of Milan, son of Ambrose, who was a Roman citizen, was educated in the City in the liberal arts. Appointed by the prefect Probus to govern Liguria and Aemilia at his order and with his authority. Ambrose went to Milan, where Auxentius, the Arian bishop, had died and the people were quarreling about the choice of a successor. In the exercise of his official duty, Ambrose went into the church to quell the riot that had arisen and, when he had spoken at length and eloquently on the peace and tranquility of the state, suddenly a boy's voice exclaimed, "Ambrose bishop!" Then the whole populace with one voice demanded that he be elected. And so he received baptism (for he had been only a catechumen), the other sacraments of the Christian initiation, all the degrees of orders according to the custom of the Church, and was raised to the dignity of the episcopate. In carrying of his office, he courageously defended the Catholic faith and the discipline of the Church both in speech and in writing, and converted many Arians and other heretics to the faith, among whom was St. Augustine, whom he begot to Christ Jesus as his spiritual child. Worn out by all his labors and cares for the Church of God, he died on April 4 in the year 397.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui pópulo tuo ætérnæ salútis beátum Ambrósium minístrum tribuísti: præsta, quǽsumus; ut, quem Doctórem vitæ habúimus in terris, intercessórem habére mereámur in cælis.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O God, who didst give unto thy people blessed Ambrose to be a minister of eternal salvation; grant, we beseech thee, that we may be found worthy to have the same as an intercessor in heaven, whom we have had for a teacher of life upon earth.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|